A fejem akkor kaptam fel, amikor 18 évvel ezelőtt Jálics atya az egyik lelkigyakorlatos beszédében kijelentete: „Azért vagyunk a világon, hogy meg legyünk váltva. Krisztus nem csodái, nem példabaszédei, nem 40 napos böjtölése, hanem szeretetből vállalt szenvedése által váltott meg minket." Gondoltam az öreg túloz. De a gondolat befészkelte magát a szívembe. Évek teltek el s már most belátom így van. Szent Ágoston mondja: „Isten megteremtett bennünket akaratunk nélkül, de nem fog megváltani akaratunk nélkül."
Mi a mi részünk a megváltás művében?
Lehet egymásért rengeteget dolgozni, éjjel-nappal imádkozni, sokat böjtölni. De a legnagyobb, amit a másikért tehetünk, szeretetben elszenvedjük azt, amit ő nem bír, nem tud, nem képes, nem akar viselni. S mindezt nem a magunk ügyességében, hanem Krisztus erejében bízva. Szalézi Szent Ferenc mondását nagyon szeretem: „Ha életünkben nem teszünk egyebet, mint minden fájdalom és zűrzavar közepette szívünket újból és újból Isten jelenlétébe helyezzük, nem éltünk hiába. Az ő jelenlétébe visszatérni a hétköznapok még oly fárasztó és idegölő forgatagában is. És minden kicsi és nagy szenvedéstüskét elfogadni és átadni Krisztusnak. Ez a megváltás hétköznapi folyamata - tanította a már idézett Jálics atya.
Nem elmenekülni, nem lenyelni és nem visszavágni hanem szembenézni, elfogadni (engedni, hogy fájjon) és Krisztusnak átadni.
Megengedem, hogy átfolyon szívemen Krisztus ereje.
Az idei nagyböjtben jutott eszembe a népmesék békakirályfia, akit csak az őt szerető királykissasszony csókja változtat át undok békából gyönyörűséges királyfivá. Ez a mese is rólunk és nekünk szól. Éppen úgy mint az Evangélium. A bűn undokságának és utálatosságának varázslata van rajtunk. Pedig milyen szépek vagyunk!
„Bíbor és bronz örökkétartó szent szépség vagyunk" - írja Reményik. „Istenlehelte szépek" - mondja Sík Sándor.
Naponta rengetegen várnak rá körülöttünk, hogy megtörjön végérvényesen bennünk az ősi átok, legyen valaki, aki a krisztusi megváltás önzetlen csókját csókolja rájuk, szeretettel elszenvedi undokságunk s így ők is gyönyörűséges királylánnyá, királyfivá válhassanak. Végre. A kereszthódolat csókja is erről szól.
